erdmost
erdiradio_online
handball
SzepesBanner
Megyei Jogú Városok Szövetsége
mjvsz
nav
KormanyzatBanner
Érdcenter
agaboga
CsukaBanner
tanuszoda
visegrad
tamop
Korábban írtuk 2007.
Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Jog, igazság, emberi méltóság - emlékezés a forradalomra
2007.10.24. szerda 12:55

’56 a józanság szimbóluma is. Egy irracionális, képtelen és embertelen rendszer megváltoztatásának szimbóluma. 1956 segítette megértetni a Nyugat-Európai értelmiség számára is a kommunizmus valódi lényegét, valódi természetét. A baloldali hatalom akkor is, és most is az alapokat akarta, akarja szétzúzni. Az emberi létezés legelemibb alapjait. A szolidaritást, a közösséget, az egyéni véleményt, a szabadságvágyat - egyebek mellett erről beszélt T. Mészáros András polgármester október 23-án, az 56-os forradalomra és szabadságharcra emlékező városi ünnepségen.


T. Mészáros András polgármester beszéde:

 

Hallották már? ’56 a reform kommunisták és reform szocialisták nagy műve volt. Ezt egy Gyurcsány nevezetű nagyon őszinte ember mondta tegnap előtt a szocialisták ünnepségén. 

Tisztelt ünneplő közösség, tisztelt hölgyeim és uraim!

Erről az jut eszembe, hogy 1956. november 1.-én, a Magyar Rádióban egy Kádár nevezetű szintén nagyon őszinte hazaáruló beszélt:

 
Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, szocializmus iránti hűségtől.”

Majd így folytatta: „Őszintén beszélünk hozzátok”.

Amikor a rádióban a szöveg elhangzott, akkor Kádár, már Moszkvában volt, és épp Hruscsovval, Magyarország lerohanását, vérbefojtását egyeztette. Az egyeztetést követően aztán kérte a testvéri csapatok segítségét.

 
Úgy, hogy válaszunk nem lehet más, Kedves Barátaim: Nem engedhetünk 56-ból, s nem engedhetjük ’56-ot!

 
Ha azonban 1956-ról gondolkodunk, ha a forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, akkor nem az erkölcsileg megsemmisült hazaárulókról kell szólnunk. Hanem a barikádokat építő morálisan felmagasztosult forradalmárokról.

 
Arról, hogy
1956 ősze, a magyar forradalom egyben cezurát is jelent. ’56 október 23. lerántotta a leplet minden szocialista hazugságról a múltban, s szadista vérbefojtása pedig bizonyítja a szocializmus örök hazugságát a jövőben.

A forradalom barikádja a létező szocializmusban nem létező jog, szabadság, és függetlenség helyén épült. Akik a barikádot védték, azok a jogokért, a szabadságért, a függetlenségért hullatták vérüket, a szocialisták, kommunisták ezeket az értékeket támadták, s tagadták meg népüktől. 

 
Ez a barikád a jog, az igazság és az emberi méltóság, - szocialisták-kommunisták által - összetört és szétzúzott köveiből épült.

 
A barikádot állító és védő magyarság beérte volna azzal, ha biztosítják alapvető életfeltételeit, elengedhetetlen jogait. Beérte volna azzal, ha nem veszik el értékeit, vagyonát, ha nem rabolják el földjét, ha nem söprik le a padlását. Beérte volna azzal, ha nem viszik el a családját, nem börtönzik be gyermekeit. Beérte volna azzal, ha nem telepítik ki Hortobágyra, ha nem internálják Recskre, vagy egyenesen a Szovjetunióba. Elvitték az értelmiségit, ha nem volt szocialista-kommunista, betiltották műveit, magányra, elszigeteltségre ítélték. Válogatás nélkül telepítettek ki az embereket. Csak azért mert, pl. német származásúak voltak vagy, mert értelmiségiek, vagy arisztokraták, vagy csak a lakására volt szüksége valamelyik párttagnak. A párt, pedig Budapesten már készítette szovjet mintára a zsidó orvosok perét.

 
Nem meglepő, amit Ottlik Géza ír a forradalom résztvevőiről:

„nem bátor elszántság, nem hősies vakmerőség, hanem boldog megkönnyebbülés van a szemükben.”

 
Kedves Barátaim!

 
’56 a józanság szimbóluma is. Egy irracionális, képtelen és embertelen rendszer megváltoztatásának szimbóluma. 1956 segítette megértetni a Nyugat-Európai értelmiség számára is a kommunizmus valódi lényegét, valódi természetét. A baloldali hatalom akkor is, és most is az alapokat akarta, akarja szétzúzni. Az emberi létezés legelemibb alapjait. A szolidaritást, a közösséget, az egyéni véleményt, a szabadságvágyat.

 
Ma már talán nehéz a fiatalabbaknak megérteni, de akkor nem volt más választás: vagy a beletörődő önfeladás, az erkölcstelen, értelmetlen élet, a hazugságok igazságként elfogadása, vagy kiállás az alapvető értékek mellett, és forradalmári lét a barikádon. A helytállás, a méltóság minden korban elköteleződést jelent. Ez az elköteleződés: függetlenség, melynek legfontosabb forrása a szabadság, s amely az emberi méltóságnak, és mindazoknak a sokféle etnikumból, vallásból, rétegből és rangból eggyé vált nemzettagoknak szól, akik – bárhol éljenek is – fejük fölé honi eget, háztetőt érdemelnek, lábaik alá pedig anyaföldet.

 
Éppen ezért:

Nem engedhetünk 56-ból, s nem engedhetjük ’56-ot!

 
Nem veheti el tőlünk ’56 méltóságát egyetlen utólagos szocialista-kommunista vélemény vagy értelmezés sem. Hiába a kisnyilasok emlegetése a fővárosi közgyűlés padsoraiból, hiába Gyurcsány retorikája, a történelem bizonyítja, hogy épp az Ő soraikban tűntek fel. Ők vertek minket és ők lőttek ránk, immár a kommunista párt csillagzata alatt. Mi magyarok, verőlegények nélkül is tudnánk élni. Tudtunk volna ’56-ban is, és 2006-ban is, sőt ma 2007-ben is. Ezt a baloldal nem hagyta akkor sem, s nem hagyja most sem. Szégyen és gyalázat, ami az 50. és 51. évfordulón történt és történni fog! Egy nyílt, erőszakos diktatúra klientúrájaként kerültek hatalomba, s akként is viselkedtek, viselkednek uralmuk egész ideje alatt. Egymást sem kímélik.

Az erőszak, amit képviseltek, ott robogott csapatszállító teherautókon, az utcáinkon, ott gyakorlatozott harckocsijaival a hegyeink között, ott élt városaink, településeink közvetlen közelében, ott „védett” bennünket a hivatalokban, a közéletben - saját magunktól. Egy szocialista filozófus fogalmazott úgy, hogy ahol húsz polgárból egy lágerbe van zárva, ott nem lehet szocializmusról beszélni. Furcsa fintora a sorsnak, hogy mégis csak ott beszéltek szocializmusról, ahol a húszból, legalább egy polgár valóban lágerbe volt zárva.

Sem szabad ország, sem szabad ünnep nem létezhet a hazugság és az erőszak légkörében. Sem a szélhámosan mosolygó, sem az őszinte hazugság nem különb - talán csak szelídebb - az agresszív hazudozásnál.

Ahogy Örkény István is elítélte ezt még 1956-ban: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” A forradalom példa. Tanulnunk kell eredményeiből, hibáiból, sikereiből.

Elérte-e a forradalom célkitűzéseit? Egy eltiport szabadságharc hozhat-e eredményt, különösen akkor, ha a barikád másik oldalán állók is itt járnak közöttünk? Az egyik legfontosabb talán az, hogy a mindenkori hatalom megtanulta: nem mehet el akármeddig.

Az ötvenhatosok vére beleivódott a gondolkodásukba, s a hiányzó normákat a félelem érzésével pótolta. Ebben az értelemben 1956-os forradalom norma lett. Az alapvető emberi értékek normája. Megmutatta, hogy ha a hivatalokból, a hatalom gyakorlóiból hiányzik az emberi minimum, hiányzik az igazság látszata is, akkor ez az igazság az utcákon fog szembe menni velük. Akkor is, ha megtorolják. Akkor is, ha lehuligánozzák képviselőit. Csak akkor nem volt hiábavaló az abban felmutatott áldozatvállalás, csak akkor nem volt hiábavaló, hogy fiatalságukat, életüket áldozták a forradalmárok, ha példájuk erősíti „történelmi szimatunkat”, intuícióinkat. A forradalom mindannyiunknak szól:

 
         „Azoknak, akik a körözvényt olvassák.

         Azoknak, akik fantomképemet nézik.

         Azoknak, akik a körözvényt fogalmazták.

         Azoknak, akik fantomképemet festik.

         Olvasd – mielőtt vérdíjról döntenél.

         Olvasd – mielőtt fantomképemhez fognál.

         A fejvadásznak s becsületes feljelentőnek.

         És mindenkinek – kettejük között.”

Egy volt 56-os bebörtönzött, Páskándi Géza verséből idéztem. Úgy hiszem a magyar társadalom jelentős része kettejük között állt és áll. Akkor is és most is.

Reálisan nem tehet mást az ember, mint azt, hogy az adott körülményeket veszi figyelembe, arra reagál, annak viszonyai között keresi a megoldásokat. Így történt ez az 50-es években is, egészen addig, amíg a fennálló viszonyok át nem lépték az eltűrhetőség határait és így történik ma is.

 
Nagy Imre, Gérecz Attila, Pongrátz Gergely, a Corvin köz, a Széna tér, a pesti srácok, a Petőfi szobor, a Köztársaság tér, mind olyan nevek és helyek, amelyek a józan, becsületes élet és a független gondolat határait jelölik ki, egy olyan világban, ahol az ostoba és irracionális viszonyok voltak az egyeduralkodók.

 
Figyeljük, mindezt abból a magasságból, ahova 1956 forradalma és szabadságharca emelte hazánkat. Abból a magasságból, ami elsőként szállt szembe a szovjet megszállással érdekszféráján belülről. Nem véletlen, hogy abban a pillanatban, amikor nem kellet tartani az akkori hatalom legitimációját jelentő Vörös Hadseregtől, maga a rendszer is megszűnt.

 
A rendszer megszűnt, de a mai szocialisták-kommunisták még magyarázzák, védik, képviselik. Mondhatják többen, hogy annak a rendszernek nem csupán a forradalomból származó örökségét hordozzuk magunkban. Igen, ez minden bizonnyal így van. De nem egymást és önmagunkat kell hibáztatnunk ezért.

 
A forradalmat leverő, reakciós rendszer megtorló gépezete, a félelem hosszú évtizedei nem múlhatnak el nyom nélkül. Ahogy nem múlt el 56 a határon túli magyarság életéből sem.

 
Romániában Kádár látogatását követően ezreket tartóztattak le és kínoztak meg, s többeket ki is végeztek a magyar forradalommal történő szimpátia miatt.

Olyan komoly dolgokról volt szó, mint az egyetemisták tiltakozása az orosz nyelv kötelező oktatása ellen, vagy a magyar himnusz eléneklése a halottak napján a temetőben. Nem maradt megtorlás nélkül Kárpátalja sem, ahol 44 évet osztottak ki tizenéves fiatalok között. 1956 nem csak Magyarország, hanem az egész magyarság és egyetemes forradalma volt. Mint a megtorlás is az egész magyarságé. Akkor is, és most is. Alig néhány napja erősítette meg a szlovák parlament a Benesi dekrétumokat. Egy olyan parlament erősítette ezt meg, amely velünk együtt az Európai Unió tagja.

 
A lyukas zászló a legtartalmasabb űrt jelenti, amit valaha láttunk ezeken, a tájakon. S ezen a lyukas zászlón át, felsejlett és látható lett a jövő. Ezen keresztül az egész magyarság egymásra tekinthetett és ezek a tekintetek őrzik a független, szabad Magyarországot. Azt a helyet, ahol élni akarunk, és ami az egyetlen hely a világon, ahol élnünk érdemes.

 
Nyomtatás
Kapcsolódó anyagok
Ajánlás a Facebook-on Share
Események
2018. október
HKSzCsPSzV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Felhívások
Meghívó
2018.10.24. szerda 15:00
Polgárok Háza I. emelet 117. tárgyaló – Érd, Alsó u. 3.
2018.10.24. szerda 17:00
Polgárok Háza I. emelet 117. tárgyaló – Érd, Alsó u. 3.
2018.10.25. csütörtök 10:00
Polgárok Háza Díszterme – Érd, Alsó u. 3.
foldrajzi.jpg
katasztrofa
erdi_ujsag_2016.jpg
Érdi Lap
tamop
napraforgp
Érdi galéria